 Timár végrendeletéből vettük ki a következőket: „1. Testálok a templomra fl. 30. 15. Két arany ör. Timár Jánosnál és két tinó az szállásomon. Abbul taxát, porciót fizessenek ki és a többi megmaradandó légyen a Bold. Szüz Any-nk kéire. Ismét az másik két tinó is abban számoltassék.”
Nemcsak ezek az okirati részletek, de az is bizonyitja az ős lakosság istenfélő, becsületes életét, hogy községi előljáróság 3 máriásforintra büntette azt, aki „adta-teremtette” szót kimerte mondani. Valószínű tehát, hogy a durvább káromkodás egyáltalán nem volt szokásban a régiek között.
A XVIII. század második fele erőteljes fejlődést mutat a falu gazdasági és kulturális életében. 1751-ben Haruckern Ferenc „Puszta Kondorost” az endrődieknek adta használatra. Ezen idő óta birták azt megszakitás nélkül a falusiak. A Tölgy nevü falu utolsó lakosa Olasz Mihály 1731-ben Turra költözvén, ez a határrész (Fazekas) is Endrődbe olvadt bele. – 1759-iki feljegyzés szerint „egyik száraz malom fundamentumbul való fabrikálására helybeli molnár fogadva 27 rfrt, 6 itce pálinka és közönséges tartásért.” A másik száraz malmot náddal verték fel. – A község ez időben bérbevette az urasági földek nagyrészét, s a lakosságtól nem igényelt Körösöntuli részeket albérletbe adta birka teleltetésre erdélyi oláhoknak darabonkint 3 krajcár bérért, Duda János biró 1759-ben 2260 drb. birkáért 113 rénusforintot fizetttetett be a község pénztárába. Csejtet kisujszállási „uraimék” árendálták márciustól mindszentig 300 forintért, a simai-csárdát pedig Hanyecz György bérelte ki a mellette levő zuggal 150 forintért: szent Györgytől szent Györgyig. Az akkor különálló, de lakatlanná vált „Sima” község ettőlfogva Endrődhöz tartozik. – 1759-ben nagy himlőjárávány pusztitott a községben. 91 ujszülöttel szemben 81 volt a halottak száma.
1760-ban Veréb Mihályt felmentették kántori teendők végzésétől és csak a tanitást bizták reá. A helység uj kántorául Waszkó Györgyöt választották. Az 1761-ben elhunyt Labcsánszky György utódául Negyelák Györgyöt, a biharmargittai plebánost nevezte ki a megyéspüspök. Rövid három évi müködés után elhalt és „eltemették a többiek mellé a templomban”. Utána Lányi Mihály mezőpeterdi lelkész nyerte el a plebániát.
1763-ban meghalt a jegyző is. Ugy látszik a György név igen kedvelt volt ezen időben a régi endrődiek előtt, mert az uj jegyzőnek is az volt a keresztneve, még pedig Schlamalinger György. - A birói tisztet viselték: 1758-ban Hornok András, 1761-ben Katona István, 1763-ban Timár Mihály, 1764-ben ismét Katona István, 1767-ben Hornok András, 1768-ban Varju György, 1769-ben harmadizben Katona István.
Áldozatos lelkületéért a több jólelkü alapitványt tevők között különösen érdemesnek tartjuk megemliteni Kiszely Katalint, aki 1764-ben az endrődi templomra 20, gyászszentmisékre 35 és a „szegények ebédjére” 35 forintot adományozott.
1766-ban a 23 éves Kovalcsik Györgyöt választották „ludimagisterré.” Jövedelme: 18 rfrt készpénz, lecticále köböl, deputátum 23 ft., 80 köböl gabona, 3 köblös buza, 3 köblös árpa föld, összesen 116 rfrt.
1766-ban Lányi plebános jelentette a hiveknek, hogy a nagyon szük templom nagyobbitására már összegyüjtött 250 köböl meszet és 100.000 téglát. Az uraság is igéretet tett a hozzá folyamodó endrődieknek, hogy saját költségén templomot épittet számukra, ha eltávoznak a Körös partjáról és a délre fekvő Paphalom mellett épitik fel az uj falut. Megigérte egyszersmint azt is, hogy kis „Décs”-et nekik adja határul. Mivel azonban a lakosság nem volt hajlandó az ősi helyet elhagyni, Haruckern annyira megharagudott, hogy a templom épitéshez egy fillér segélyt sem adott. Az endrődiek azonban erős nekilendüléssel fogtak hozzá a templom renovációjához és kibővitéséhez. A hiányzó költségek fedezetéül minden lakósra 10 garas adót vetettek ki és a Káptalantól 1000 tallért kölcsönöztek, amit 1773-ban fizettek vissza. Ezen bevételekből 1767-ben a templomhoz uj épületet és 1769-ben uj téglatornyot épitettek.
1768-ról – az urbárium behozatala végett (a földesurnak tartozó szolgáltatások és bérek megállapitása a használt telkek és föld után) összeirták a helység jószágait: 13 öreg tehén, 1 üsző, 2 fiatal bika, 3 rugott borju, 1 ökör borja, 16 öreg bika – 36 drb., 6 kanca, 4 rugott csikó, 8 csődör, 5 hámos ló – 23 drb. volt a nagy-jószág állomány.
1770-ben elrendelték a füzfák ültetését. 1772. év aug. 15-én nagy gyász érte Endrődöt. Szorgalmas, munkás papja a Körösbe fult. – Őt is a templomban temették el. – Az egykori feljegyzés szerint ő volt az utolsó szakálos plebánosa Endrődnek.
Ebben az esztendőben 191 telkes jobbágy, 74 házas-zsellér, 90 házatlan zsellér, 15 iparos és 1 kereskedő család vgyis mintegy 1855 lélek lakott itt 266 házban.
A hetvenes évek elején a község vezetőségében nagy változás állott be. A kegyuraság Pálfy Sámuelt ajánlotta kinevezésre a váradi püspöknek. Az uj lelkész 1772 október havában foglalta el az endrődi parochiát. A régi irások szerint a kántor ekkor már Koncz Ignác volt, aki azonban máshelyen iskolamester néven is szerepel. Palajtai Antal jegyzőt 1775-ben Labadi István, de már 1776-ban Vranoczics József váltja fel. Katona István is letette a sokszor és ugy látszik érdemesen használt birói pálcát és átadta helyét 1775-ben Dávid Györgynek, de már 1776-ban ismét őt emelte a birói székbe a nép szeretete és bizalma. Onnan tudjuk ezt, mert 1776-ban a plébános járandóságára nézve megegyezés létesült Pálfy plebános, a község és a hivek között, s az előljáróság nevében Katona István főbiró, Drahó János törvénybiró, Vranoczics jegyző irták alá. – Az érdekes megállapodást alábbiakban közöljük:
(Az endrődi egyházközség az alábbi járandóság fizetésére kötelezte magát:) évenkint beszolgáltat plebánosának 24 köböl tiszta buzát (megőrölve) 12 köböl árpát, 24 köböl alá való szántást, boronálást, levágást, feltakaritást, összehordást, 24 itce vajat, 24 akó bort, 20 szekér szénát, 12 ölfát, 2 „jó hizott ártányt szalonnának”. 200 font tehén hust, 100 font faggyut, 1 font borsot. Ezenfelül fizették az u. n. ágybért, mely előbb 400, majd 1781-től 460 forintban volt „közakarattal megalkudva”. Később 1796-ban a hitközség a vetést és egyéb gazdasági munkálatokat külön 10 köböl buzáért, 5 köböl árpáért és 5 köböl zabért, a téli szalmafütést pedig még ujabb 12 öl fáért váltotta meg. A párbér-váltság összege ez időben 780 forint volt. A párbér megváltása előtt minden család előbb 1 köböl, késöbb 2 véka buzát és 30 kr-t fizetett páronkint a plebánosnak. A megváltás nagy anyagi könnyebbséget jelentett a hiveknek. (folytatjuk)
(folytatjuk) |