 Kedves Olvasók!
Gyerekkoromban került hozzám nagyapám, Kovács Miklós tanyai könyvtárából egy megsárgult füzet, melynek a címe ez volt: Endrőd története. Már akkor megtetszett az írás. Gondolom, nem sokan ismerik ezt az 1930-ban megjelent kiadványt. 2008. januárjától folytatásokban már leközöltem ezt az értékes kis könyvecskét. Mivel 2021-ben megünnepeltük Endrőd újratelepülésének 290. évfordulóját, úgy gondolom, aktuális e kiadvány újraolvasása. Fontos, és számunkra kedves könyyvet szívesen újraolvassuk. Akár többször is. Ezt a harmincnégy oldalas kiadványt közlöm folytatásokban, az eredeti helyesírás szerint.
Örömömre szolgált, hogy kaptam visszajelzést, az Olvasók örömmel fogadták.
Iványi László
***
Sztankovics plébános nagy buzgalommal fogott hozzá a templom megujitásához és az iskolai tanitás rendszeresitéséhez. A tanitók gyorsan változtak. 1733-ban Kovács András, 1736-ban Nida Péter, 1741-ben Kelemen Péter oktatták az endrődi iskolaköteleseket.
Az első jegyző: Zámboki István halála után a kántortanitói és jegyzői hivatalt külön választották. Zámbok u tóda Nidda János volt, aki 60 éves korában 1743-ban halt meg. Az uj jegyző: Sterneczky János nem sokáig igazgatta a községet, mert 1746 julius 18-án a Körösbe fult. Utódául Tezarovics Mihályt választották, akit 1754-ben Vámossy György követett.
A forrásmunkák szerint az első biró 1731-ben Molnár György volt, akinek utódául 1732-ben Hornok Andást választották.
1736-ban Fábry Jakab nagyváradi püspöki helynök engedélyt adott az endrődieknek, hogy Mastala János templom-gondnok és valószinüleg egyházfi által más hitközségekben is alamizsnát gyüjthessenek a templom javitási költségeire. – Az elsö évtized utólsó éveiben nagy pestis pusztitott az országban, mely nem kimélte Békésmegyét, igy Endrődöt sem. A lakosság a közelgő járvány s a pusztitó „marhadög és jégverés” ellen fogadalmat tett, hogy Gyümölcsoltótól Karácsonyig a szombaton délutánt megülik. A püspökség ugy hagyta jóvá a fogadalmat, hogy az csak azokat kötelezik, akik tették. A lakosság ennek ellenére több mint 150 éven át megtartotta az ősők buzgóságát hirdető, szép fogadalmat. Ugy látszik, a jó Isten szivesen fogadta az endrődi nép privát fogadalmát, mert míg 1739-ben duló pestis-járvány Gyulán a lakosság felét, magát a plebánost is elragadta, ugyanakkor Endrődön csak 33-an haltak el a rettenetes-betegségben.
A fiatal endrődi hitközséget gyors egymásutánban először 1742-ben, majd 1746-ban meglátogatta gróf Csáky Miklós püspök és először 135 férfi, 122 nőnek, másodszor 76 férfi és 85 nőnek szolgáltatta ki a bérmálás szentségét. Második alkalommal áldotta meg a 6 mázsás Szent Imre harangot, amelyet Mokány Ferenc birtokos hagyatékából vásároltak.
A birói tisztséget 1744-ben Bacsa János, 1745-ben Szerző Pál, 1746-ban Hornok Ferenc, 1747-ben ismét Bacsa János, 1748-ban Szabó András, 1749-ben Kapus György viselték. Az 1748-iki himlőjárvány többeket elragadott a hivek soraiból, igy a gyüjtő Mastala János egyházfi is, kinek utóda Hlatki Ferenc volt.
1753-ban február 8-án 46 éves korában halt el a község és egyház n agy restaurátora: Sztankovics János plébános. Temetésén Békésvármegye összes élő papjai jelen voltak. A régi templom alá temették el. Méltó és igazságos dolog, hogy a mai és későbbi nemzedék a hála és kegyelet érzését táplálja e kiváló lelkipásztor emléke iránt, akinek renkivüli szorgalma, előrelátó bölcsessége az uj település megerősödését és állandósulását eredményezte.
Utóda a felvidéki tót anyanyelvü Labcsánszky György lett.
E magyarul szorgalmasan tanulgató uj plebánost a hivek, különösen a tót ajkuak nagy örömmel fogadták. A következő éveben: 1754 augusztus 24-én nagy esemény történt Endrődön. Gróf Forgács Pál püspök megbizásából „canonica visitációt” tartott községünkben Alapi János kanonok, középszolnoki főesperes. Ez a közigazgatási hatóságokkal együttesen tartott egyházi vizsgálat kiterjedt a hitközség egész ügykörére s hiteles felvilágositást nyujt az akkori állapotokról.
Kivonatolva ismertetjük alábbiakban a felvett jegyzőkönyvet: A kegyuraság 1751-ben – még Sztankovics plebánossága alatt szilárd anyagból kezdte felépiteni az uj (nem a mostani!) templomot. Az épitkezés befejezése csak 1753-ban ment végbe részint a templom jövedelméből, részint a hivek adományából. A kegyuraság a Köröstől távolabb akarta épittetni az uj templomot, de a lakosság erősen ragaszkodott ahhoz, hogy a régi helyen, a folyótól alig 8 lépésnyire épüljön. Természetesen ennek az lett a következménye, hogy áradások alkalmával állandó rongálásnak volt kitéve az épület. A Szent Imre herceg tiszteletére szentelt templom hajója mennyezetes, a szentélye bolthajtásos, a tetőzete zsindelyezett volt. A szilárd oszlopokon és bolthajtáson nyugvó kóruson már orgona is diszeskedett. A templom belseje nagyon szegényes volt. A festett fából készült egy oltáron kívül néhány pad, ócska baldachin (mennyezet), hat lobogó két Mária szobor, s a szentély falán egy fakeretes Mária-kép alkotta a felszerelést. Még öröklámpa sem volt. A szentségtartó és áldoztató kehely aranyozott rézből készült. A templom jövedelme – perselyezésből és harangozásból igen csekély, évenkint alig 20 rénusforint volt. – Ugyanekkor rendezték a plebános jövedelmét is, amely legnagyobbrészt természetbeni szolgáltatásokban nyilvánult ugy az uraság, mint a hivek részéről.
Plebános kérésére az uraság elrendelte, hogy a templom közelében levő tüzveszélyes rozzant házak és düledező iskola eltávolitassanak. Terve vették az uj iskola épitéssel egyidejüleg a két szobából álló paticsból készült, rogyófélben levő paplak ujjáépitését is.
Ugyanebben az évben nagy személyzeti változások is történtek a falu vezetőségében. Uj kántor és tanitóvá választották egy személyben Veréb Mihályt, aki még 1753-ban jött Endrődre. A már emlitett uj jegyző: Vámossy Györgyön kívül uj birája is lett a községnek Mikó Gergely személyében. – A paplak és iskola épitése 1755-ben, az uj jegyzői lakás 1758-ban történt. Részint a plebániai, részint a községházi iratok élénken elénk tárják az akkor élő ősök vallásos érzületét, hitükhöz való mély ragaszkodását és áldozatokban megnyilvánuló templom szeretetét. (Ennek bizonyságául kivonatolom Hegedüs Albert és öreg Timár Mátyás 1758-ban keltezett végrendeletét: Hegedüsé: 1. Tiszt. Plebánosunknak ety harmat fő öszőt szentmise szolgálatokra lelkemért. 2. Váradi és Radnai Tiszt. Pátereknek két-két rénusforintokat szentmise szolgálatokra. 3. Aradi Tiszt. Pátereknek Egy-Egy-forintot ugyan sz. misékre 4. Boldogságos Szüz képünkre két forintot. 5. Endrődi templomunkra két forintot.
6. János és Mihály ütseimnek hagyom két szilai öszőmnek a fiait mikor elrugják ököt anyái.”
(folytatjuk) |