[Jánossy plébános] Utóda a belényesi plébános, a későbbi váradi kanonok: Csák Ferenc volt. Tevékeny, gondos lelkipásztora volt hatalmasan növekedő nyájának. Rajta volt, hogy az uj templom belső felszerelése minél szebb és értékesebb legyen. A templom előtti kereszt, a templom homlokzatán ma is látható Szent Péter és Pál szobrai az ő idejében készült, a régi öreg orgonát eladta a csabai egyháznak 500 forintért és egy akkor elsőrangu 22 változatu, 2 claviaturáju orgonát csináltatott a turi Kümmer-céggel 5583 forint 27 krajcárért. Gyakori gyüjtés és saját adományából pótolni igyekezett a francia háboruk idején beszolgáltatni kényszerült templomi ezüst szerelvényeket. Az endrődi Vida-féle alapitványt az ő kérésére létesitette Vida Imre, a kegyuraság uradalmi praefektusa.
A francia háborukat követő devalváció és „nagy drágaság” miatt sorra került az összes községi és egyházi alkalmazottak fizetés rendezése. A lakossági tiszteletreméltó elismeréssel honorálta a kényszerüségből előállott kérelmeket, s az egész vonalon fizetés javitást eszközölt. A jegyző készpénz fizetése 160, a biróé 100 rénusforintra emeltetett fel.
A kántor fizetését a következőkben állapitották meg: 18 hold tanya föld, 11 és fél hold rét, készpénz 200 forint, 10 pozsonyi mérő búza, 12 öl fa, stóla fejében 61 forint. – Utóbbi helyett az előljáróság később külön illetéket engedélyezett Még pedig kis-temetésért 1, nagy-temetésért 2 forint, a bucsuztató minden verséért 20 kr.-t, de 24 versszaknál többet énekelnie nem szabad.
A plébános jövedelme – ismételt megállapodások szerint – az alábbiakból állott: 40 hold ugar, 50 hold tanya, 55 hold rét, 1 hold Bánom-kert, összesen 146 kat. hold az uradalomtól adományozva. Párbér és a szegények stólaváltsága fejében 1000, később 1500 forint, 24-24 köböl búza, árpa, zab, 24 öl sinfa, 24 akó helyi óbor, 1 mázsa faggyu, s a hivek által a két ugar szántása és boronálása.
1812-ben a lakosság kivánságára a község orvosi állást létesitett és meghivta arra Rázsó János „debreceni chirurgus”-t. Fizetése: 80 váltóforint, 2-2 köböl búza és árpa, 4 öl fa, 5/8 föld az uraságtól, 1 lánc veteményeskert volt.
Az akkori előljáróság szükségesnek tartotta a gazdasági cselédek bérét is rendezni a következő határozat szerint: „Mivel az szolgák mód felett való bért szoktak kivánni, szükségesnek itéltetett ez iránt rendelést tenni. Az első vagy öregbéres fizetése 100, a másodiké 80, a harmadiké 60, a negyedik 40 forint, s ebbe bele kell tudni minden természetbeni illetéket: gabonát, vetést stb. A nőtleneknek azonban csak készpénzt szabad adni. Őrlés, kendermagvetés és fütő adható ingyen vagy bérbe tudva. Büntetés alatt meghagyatik azonban, hogy senki semmiféle marhát bérül ne adjon, mert ha kitudódik, valamint a gazda, ugy a szolga is kemény testi büntetést fog nyerni.” Ugy látszik, a szociális érzés nem nagyon bánthatta az elődöket, amikor maximálták a rendkivül szaporodó szegény lakosság jövedelmét. Ekkor már ugyanis 4563 lelket számlált Endrőd, s a születések száma 1815-ben 257 volt, a lakosság 5,6 százaléka, míg most 15000 lakos mellett 400, tehát csak 2,7 százalék. Ebben az időben már tudott magyarul az egész nép.
1814-ben gr. Stockhammer Ferenc özvegye nevében Bujanovics nevü „uradalmi plenipotentiárius” engedélyt adott a plebánosnak egy kettős száraz malom felállítására, s megengedte, hogy a régi templom anyagából befolyt 1654 forintot e célra használja fel. Az évenkint mintegy 230 forint jövedelmet a templom javára forditották. Ugyanerre a célra használtatott fel a község szárazmalmainak szombati bevétele is, mely pl. 1816-ban 442 forint 30 krajcárt tett ki.
Csák Ferenc lelkészkedése arról nevezetes még, hogy ránevelte a hiveket a jótékony adományok és alapitványok létesitésére. Alig akadt valamicsodás vagyonu ember, aki végrendeletében jótékony célra ne hagyott volna. Amikor 1816-ban kanonokká nevezték ki, utódja Kricsfalusy Ferenc anyagilag igen rendezett hitközséget vett át tőle.
A község a francia háborut követő nagy pénz-elértéktelenedést és lebélyegzést, nemkülönben az ezt követő nagy drágaságot is hamar kiheverte. Rendkivül megkönnyitette a lakosság gazdasági előrehaladását az a körülmény, hogy a kegyurnő: gr. Stockhammer Ferencné szül. Hartvig Mária Terézia grófnő minden javadalmát a községnek adta bérbe. Csejt, Kiskondoros puszták is ide tartoztak, Sima pedig a község urbéres legelője volt. Az olcsó bérletek mellett érthető a vagyoni megizmosodás. – A község és hitközség viszonya változatlanul kitünő és szeretetteljes volt. A hitközség terheinek nagy részét a község viselte, harangok hozatalában, keresztek felállításában, egyházi szükségletek beszerzésében mindenkor jópéldát adott „communitás” az adományozásokra hajlandó jólelkü endrődi népnek.
Követendő példa gyanánt emlitjük meg Endrőd község hosszu időn keresztül birájának nemes gondolkodásra és áldozatos lelkületre valló végrendeletét, Kalmár Mihály tekintélyes földesgazda volt e kiváló férfiu, aki bölcs és előrelátó közéleti munkálkodása mellett – a szegények iránt tanusitott megértő szeretetével is érdemes arra, hogy nevét az utókor tisztelettel emlitse. A nevezetes végrendelet ide vonatkozó része imigyen szólt:
„5. Amennyi pénzbeli értékem van és találtatik akár Contraktusokban, akár készpénzben, vagy bankókban, vagy Convenciós pénzben, minekelőtte abbul a temetésemre teendő költség, ugy főtisztelendő Kricsfalusy v. esperes és Plebánus urnál levő passiva adósságom ki fog fizetődni, légyen és maradjon a szegénységben s nyomoruságban sinlődő embertársaimé, melyre nézve megkérem mind a mostani, mind a jövendőbeli Tiszt. Plebános urakat, hogy ezen akaratom és rendelésem következtében ne terheltessenek ezen felül előadott pénzbeli értékemet kezek és gondviselések alá venni s azt gyarapodásra interesre kiadván, annak interesét az olyas szegény, vagy nyomorult sorsban levő felebarátaim között, akiket Tiszt. plebános úr – Birák uramékkal egyetértve arra érdemesnek lenni itél, minden esztendőben kiosztani, az Istennek dicsőségére, az ő felsegitésekre s az én bünös lelkemnek üdvösségére”. Ezen hagyaték végösszege 8453 forint volt. Igy keletkezett a „Kalmár-féle szegényalap”, mely a forradalomig tekintélyes kamat-segélyt nyujtott Endrőd szegényeinek. A háboru utolsó éveiben a kormány rendeletére hadikölcsönbe jegyeztetett az alaptőke. Az értéktelen papirok az oláhoktól megszállt Nagyváradon hevernek a többi: igen tekintélyes összegre rugó szentmise alapitványokkal együtt.
Kricsfalussy tévedésből 1818. május 17-én a közigazgatási és egyházi hatóságok impozáns részvételével megünnepeltette a község és egyház 100 éves alapitási évfordulóját. A régi pontos feljegyzések azonban világosan bizonyitják, hogy ez nem 1718-ban, hanem 1730. tavaszán történt.
Miként már emlitettük, Vurum József püspök ez időben (1824. május 9-én) szentelte fel az endrődiek hires nagytemplomát. Buzgó munkássága jutlamául Kricsfalussy plebánost a király a nagyváradi káptalan tagjává nevezte ki.
(folytatjuk) |