A Boldogságos Szűz Máriának az egyházi hagyományban és a magyar nyelvben is sok neve van.
Ő a mi Szűzanyánk, Patrónánk, égi Édesanyánk, Ő Isten Anyja, a Madonna, a Napbaöltözött Asszony, a Szeplőtelen, az Immaculata, Annunciata, s főként Ő a Kisboldogasszony és a Nagyboldogasszony, de mondják Kisasszonynak is. E két név az újszülött kicsiny voltára és a mennybe fölvett Mária nagyságára utal.
Kisboldogasszony napja tehát Mária születésének ünnepe, december 8-a – a Szeplőtelen Fogantatás napja – után kilenc hónappal. E születésről a Jakab ősevangéliumban olvashatunk.
Mária születésének helyét a jeruzsálemi hagyomány a Betheszda-fürdő mellett tisztelte. Az 5. század elején szeptember 8-án Szent Anna tiszteletére itt templomot építettek: ennek szentelési évfordulóján emlékeztek meg Mária születéséről. A 7. században a szírek, bizánciak és a rómaiak is e napon ülték a születésnapot. IV. Ince pápa (1243–1254) oktávát csatolt az ünnephez, amely 1955-ig élt.
Magyarországon Kisboldogasszony tisztelete a reformáció és a török hódoltság miatt csak a barokk időkben bontakozott ki, de akkor nagy gazdagságban. Középkori templomaink egy részét eredetileg Szűz Mária tiszteletére szentelhették, s ezekhez a barokk időkben a Kisboldogasszony búcsúnapot választották.
Az ünnep szokásai közé tartozik hajnalban a napfelkeltét a szabadban várni, csatlakozni az angyalokhoz, akik ilyenkor Mária születésén örvendeznek a mennyben. Mária, a fölkelő nap és Krisztus képe a nap zsolozsma imájában is összeforrott:

Tápén még az 1930-as években is sok jámbor asszony kiment a Tisza partjára „napköltét várni”, közben mondták az olvasót és az Úrangyala-koszorút (Mária tizenkét csillagú koronája tiszteletére végzett 12 Úrangyala). Úgy tartották, hogy akinek „érdemé van rá”, az a fölkelő napban megláthatja Máriát, a Napbaöltözött Asszonyt. Volt, aki Mária alakja mellett bölcsőt is vélt látni. Ugyanez a szokás él Csíksomlyón a pünkösdi napfölkelte-várásban. Virrasztanak és várják a hajnalt Andocs, Vodica, Pócs, Csatka búcsúsai is. Amikor földereng, letérdelnek és elimádkozzák az Úrangyalát.
Mária Isten áldott földje, amelyből üdvösségünk virága és gyümölcse sarjadt.
Ebből a szimbolikából nőtt az a 19/20. század fordulóján még élő Balaton vidéki és göcseji szokás, hogy a vetőmagot Kisboldogasszony napjára virradó éjszaka, illetve kora hajnalban kiteszik a harmatra, hogy az Úristen szentelése fogja meg. Napköltekor már be is viszik.
A nép nyelvén a két nagy Mária-ünnep (augusztus 15. és szeptember 8.) közti napok neve: kétasszonynap, az időszak neve a kétasszonyköze.

Mária neve összeforrt az imádkozással, különösen is a rózsafüzér imádkozással.
Jézus életének fontos mozzanatainál ott van, a háttérben. Keveset beszél. A legtöbb szó, ami ajkát elhagyta, és amit leírtak az evangélisták, egy gyönyörű imádság, a Magnificat (Magasztalja az én lelkem az Urat) – de a hagyomány szerint és az ima szerkezete szerint énekelte.

Egy időben fiatalok sokszor jöttek rózsafüzért venni a plébániára. Minek kell? Nem mondták meg, de tudtam: kocsi visszapillantó tükrére akasztják, vagy diszkóban a nyakukba rakják dísznek.
Nem tudtak mit kezdeni a rózsafüzérrel. És mi tudunk?
A rózsafüzér imádkozás a középkorban alakult ki, amikor még kevesen tudtak olvasni, és ha tudtak is, nem értették a zsolozsma latin nyelvű imádságait.
Ezért a latin 150 zsoltár helyett 150 üdvözlégyet imádkoztak, beszúrva üdvösségünk titkának egy-egy gondolatát.
Mai rohanó és kiégett lelkű világunkban nincs türelmük az embereknek hozzá, és nem is tudják, hogy kell imádkozni. Unalmasnak, monotonnak tartják. Pedig nem az! Csak mélyedjünk el egyszer benne!
Olyan, mint a zene. Ahogy hallom a hangokat, a hangok megszólalnak… beszélnek… üzennek... érzéseket fogalmaznak meg.
Legyen az üdvözlégy a zene... a titok meg az üzenet.

A rózsafüzér ima nagyon hatásos.
V. Piusz pápa és az egész keresztény világ az 1571-es lepantói tengeri győzelmet a rózsafüzér-imádságnak, illetve a Szűzanyának tulajdonította. Szent V. Piusz, a csatát segítendő, a rózsafüzért imádkozta; közben látomása volt: a győzelmet látta. Délben valóban megfordult a szél, a füstöt a törökökre vitte, így a keresztesek győztek.

Csókay András, a nemzetközi hírű idegsebész hittel teli meggyőződése, hogy az Istennel való szoros kapcsolat elsősorban a Vele folytatott beszélgetésben, vagyis az imádságban valósul meg. Az ő életéből sokáig hiányzott Jézus Krisztus valódi szeretete, elhagyta gyermekkori hitét, a maga módján volt vallásos, sötétben bolyongott:
„Az imádság és az igazi értékeket teremtő kultúra elhagyása lett az életfilozófiám… Ez az utam sehova sem vezetett. Teljes beborulás a magánéletben, szakmai nihilizmus…”
Az erkölcsi erőforrásait fokozatosan felélő Csókay András otthagyta feleségét és három közös gyermeküket. Végül azonban, rengeteg kínlódás, elbukás után megérintette szívét és elérte elméjét a tékozló fiú története, „és Isten és a feleségem hívő környezete segítségével visszafordultam. Ahogyan a tékozló fiú, én is megkaptam a megbocsátást. És ez az, ami térdre kényszeríti a gonoszt, ami ilyenkor az emberben lakik.” A megtérés kegyelmében részesült. Felesége visszafogadta, azóta újabb két gyermekük született, ő pedig nemcsak imádkozó orvos, hanem imádkozó férj is lett.
Az idegsebész elmondja, hogy minden nemzetközi sikert aratott szakmai ötlete rózsafüzér-imádság közben jutott az eszébe. A rózsafüzér másképp is hat, fizikai és lelki erőt ad.
Csókay András: „Vágyj a hitre és megkapod. Zörgess és ajtót nyitnak. Így árad majd rád a kegyelem.” Életünk középpontjában pedig Krisztus kell, hogy álljon. „Mit tett ő érted, és most mit tettél te ma éppen érte. Hagyatkozzunk rá! A legnagyobb ráhagyatkozó maga a Szűzanya volt. Legyen ő a példánk.”

Ezen háttérből szemlélve Mária születésének ünnepe az élet helyes értékelésére és megbecsülésére irányítja figyelmünket: az értékek rangsorára életünkben, olyan kérdésekre, amelyekre a krisztusi világosság fényénél kell keresnünk a választ. Pl.: Mit jelent a keresztény felelősséggel vállalt szülői hivatás? Hogyan értékeljük a testi fogyatékosok és a csökkentett képességekkel rendelkező felebarátaink életét? Hogyan viselkedünk irántuk? Vagy: Mit jelent számomra újjászületésem a keresztség vizéből? Kész vagyok-e megkeresztelkedésemkor, vízből való újjászületésemkor vállalt kötelezettségeimnek megfelelően krisztusi módon és következetesen viselkedni magán- és nyilvános életemben?

A mai ünnep egyben figyelmeztetés és bátorítás arra, hogy életünket Krisztusra irányítsuk, és úgy alakítsuk azt, hogy a Vele és embertársainkkal való együttműködésünkben felragyogjon az Ő isteni életének fénye.
Mária élete születésétől fogva arra ösztönöz, hogy saját életünket, az övéhez hasonlóan, Jézus Krisztusra irányítsuk és földi életének mintájára alakítsuk. Isten új életet ígér érte.
A következő, Balassa-verssel köszöntsük Kisboldogasszonyt:

Iványi László