Augusztus 15-én délelőtt, Nagyboldogasszony ünnepén meglátogattam egyház-községünk egykori kántorát. Lőrincz János a Szerencs melletti Bekecsen él feleségével, Margit nénivel és Imre fiukkal, aki még Endrődön született. Éppen két nappal azelőtt töltötte be a 84. évét, és idén ünnepelték 63. házassági évfordu-lójukat. Mosolya és szeme ragyogása olyan, mint 50 évvel ezelőtt volt.

1968 tavaszán Laczkó Ferenc kántor úr már betegeskedett, és egyre kevésbé tudta ellátni a szolgálatát. Mátai Tóth József apát úr pályázatot hirdetett a kántori állásra. Ennek nyertese az akkor Füzérradványon szolgáló fiatal Lőrincz János lett, aki május végén érkezett Endrődre, és hivatalosan is kántor lett. Közben még abban az évben elhunyt az elődje, Laczkó Ferenc, akinek a búcsúztatóját már ő énekelte. Az új kántor és családja nagyon megszerették az endrődieket. Mi, akkori ministránsok mindig együtt mentünk a temetésekre a halottas házhoz, hiszen akkor még ez volt a szokás. Így közelebbről is megismerhettük egymást. Sajnos később kialakult egy konfliktusa az akkori plébánossal, Marosvári Pállal. Ennek végül az lett a következménye, hogy 1977-ben mind a plébánosnak, mind a kán-tornak távoznia kellett Endrődről.

Községünkkel továbbra is megmaradt a kapcsolata, ugyanis a megözvegyült Pelyva Péterné, Pintér Ágnes nénit ők gondozták. Eleinte gyermekei gyakran Endrődre jártak nyaralni, majd amikor Ágnes néni állapota rosszabbodott, magukhoz vették. Gyöngyöspata, Monok, Mád voltak későbbi állomáshelyei. 30 évvel ezelőtt, Mádon meglátogattam őket, amikor még Ágnes néni is élt. 2012-ben fejezte be aktív szolgálatát, és azóta szülőfalujukban, Bekecsen élnek.

Idén januárban nagyobbik fia elhozta egy rövid látogatásra Endrődre, ahová visszahúzta a szíve, hiszen életének egy nagyon szép időszakában, 29 és 38 éves kora között éltek velünk.
Kántor úr még hetedikes általános iskolás korában kezdett el orgonálni, egy ottani idős pap tanítgatta. Később elvégezte a kántorképzőt, és ezt a hívatást választotta. Egészségi állapota eléggé megromlott az utóbbi időben, de mégis odaült a kis elektromos orgonájához, és eljátszott, elénekelt néhány szép, népszerű egyházi éneket. Jó volt feleleveníteni a fél évszázad előtti endrődi emlékeket. Sok olyan régi ismerőst is szóba hoztunk, akik már nincsenek az élők sorában. Gyorsan elröpült az a közel 3 óra, amit náluk töltöttem. Visszahozta fiatalságunkat. Úgy érzem, hogy ez mindannyiunk számára egy szép emlék marad. Kántor úr, ezúton is köszönjük endrődi szolgálatát.

Giricz László