Tisztelt Olvasó!
Az 1924/25-ös tanévben megnyílt endrődi polgári fiúiskola az 1926/27-es tanév végén kiadta első iskolai értesítőjét, melynek előszavában Koczkás Sándor igazgató ismerteti az oktatási intézmény megalakulásának történetét, illetve a nevelőtestület oktatási filozófiáját, végén a korra jellemző revizionista szellemű befejezéssel. Az írás Endrőd iskolatörténetének értékes adaléka.

Előszó

Istennél a dicsőség! Az endrődi róm. kath. polgári iskola, habár a mostani tanévvel csak a harmadik tanévét zárta le, mégis kibocsátja már falai közül az első rajt. Isten segedelmével sikerült iskolánkat e három év alatt négy osztályúvá kifejleszteni.
Mielőtt az elmúlt három év történetét adnám, szükségesnek tartom annak megörökítését, hogy mikép született meg az iskolánk.
Endrődnek 15.010 lakosa van, a kiterjedése 26.000 kat. h. A lakosságnak majdnem a fele tanyákon lakik. Foglalkozása 900/6-ban földmivelés, vallásukra nézve pedig 960/0-kak katholikusok. Ezek a tényezők arra vallanak, hogy Endrődnek már régen szüksége lett volna magasabb iskolára. Sajnos, de az Alföld eddigi elhanyagolása és a magyar népnek hagyományos konzervatív magatartása mindeddig akadályul szolgáltak e terv megvalósításában. A régi iratokból ugyan megállapítható, hogy a vármegye már 30 évvel ezelőtt felhívta a községet polgári iskola felállítására, de ez iratváltásnak egyszerre nyoma szakad, viszont eredménye sem lett. Egyes jószívű adakozók adományoztak házat és telket magasabb iskola céljaira, de csak pénzzé tétettek s a közbejött rossz gazdasági viszonyok következtében azok ma értéküket vesztették.
Nagy változást hozott Endrőd község életében a legutóbbi plébános változás. A plébánosi székbe Csernus Mihály, jelenleg apátlébános, volt nemzetgy. képv. került, aki céljául tűzte ki, hogy hatalmas tudását, rendkívül nagy munkaerejét, tevékenységét és széleskörű baráti és egyéb összeköttetéseit, sőt jövedelmének egy részét is arra használja fel, hogy Endrőd T községet mind a kultúra, mind pedig a gazdasági élet terén a kor színvonalára emeli és virágzóvá teszi. De látta és tudta azt, hogy ennek első feltétele a magasabb iskola.
Az orosházi polgári iskolában eltöltött diákévei s a község lakóinak összetétele azt sugalmazták alkotó erejének, hogy Endrődön is munkára nevelő és mezőgazdasági irányban fejlődő polgári iskolát létesítsen. Csernus Mihály apátplébános az az egyéniség Endrőd történetében, aki ezt nemcsak elgondolni, de megvalósítani is tudta.
A szükséges lépéseket már az 1923/24. tanévre megtette, de több szülő közönye megakadályozta a kivitelt s csak tanfolyamot tudott létesíteni, amelyen kezdetben elemi iskolai tanerők tanítottak. Később pedig miniszteri engedéllyel a gyomai polg. iskola tanárai. Magánvizsgálatot a gyomai áll. polg. iskolában tettek. Az első sikertelenség további munkára ösztönözte és sikerült is kivinnie, hogy a m. kir. vallás- és közoktatásügyi Minisztérium 74.008/1924. sz. rendeletével engedélyezte a polgári iskola megszervezését és megnyitását az 1924/25. tanévtől, mint róm. kath. jellegű fiúiskolát.
Az elmúlt három év beigazolta, hogy Endrőd községnek szüksége van a polgári iskolára, mert a község lakóinak ez az iskolatípus felel meg legjobban, már a céljánál fogva is. A folyó évben letárgyalt törvényjavaslat a következőképen állapítja meg a polgári iskolák célját. ,,A polgári iskolának az a feladata, hogy a tanulót vallásos, erkölcsös és nemzeti szellemben gyakorlati irányú általános műveltséghez juttassa és ezzel közvetlenül a gyakorlati életre, vagy a középfokú szakiskolákra előkészítse. A polgári leányiskola feladata azonfelül műveit, magyar polgári háziasszony nevelése.“
A polgári iskola célja, feladata tehát az, hogy az egyéneket műveltségben gyarapítsa, a gyakorlati tudásban pedig otthonossá tegye. Mi tehát nem akarunk urakat és kisasszonyokat nevelni, azt akarjuk, hogy az iskolánkból kikerülő növendékek lehetőleg ne menjenek más pályára, hanem térjenek vissza otthonukba; mi tanult, ügyes, elmélettel és gyakorlattal tisztában levő, a földjükhöz mindenek fölött ragaszkodó s azt szerető gazdálkodó, földmivelő ifjakat és leányokat akarunk nevelni. Azt akarjuk, hogy aki iskolánkat elvégezte, szívesen menjen vissza az eke szarvához, ahol szabadságban és anyagi jólétben lehet olyan úr, mint bármely kis hivatalnok.
De ezek mellett a többi foglalkozási ágban megkívánt tudást sem hanyagoljuk el, mert célunk az, hogy aki iskolánkat elvégezte s nincs alkalma gazdálkodással foglalkoznia, az lépjen ipari, vagy kereskedői pályára, ahol mindenütt jobban fog boldogulni, mint az egy-két elemit végzett inasgyerek.
Élő példákon láthatjuk beigazolva, hogy ma csak az boldogul, aki minél többet tanul, minél többet tud, s minél ügyesebb. Ez pedig vonatkozik ép úgy a földmivelőre, mint a kereskedő és iparosokra.
De akik tovább akarják folytatni tanulmányaikat, azok részére is kielégítő a polgári iskola, mert a befejezése után közvetlenül is átléphetnek a tanítóképzőbe, a kereskedelmi, a felső mezőgazdasági, a katonai alreál és az ipari szakiskolákba, (felső ipar, építő, iparművészeti, gépészeti, elekrotechnikai szakiskolákba, a kertészeti tanintézetbe, a posta, távirda segédtiszt és vasúti altisztképző tanfolyamokra, telekkönyvi vizsgálatra stb.
Sajnos, de az értesítő szak keretében nem szólhatok többet e tárgyról.
Az utóbb elmondottakból is megállapíthatjuk, hogy Endrőd község kultúrigénye megkívánja, — de viszont ki is elégíti azt — a polgári iskolát, amelybe bizalommal beírathatják a szülők mind a fiaikat, mind pedig a leányaikat.
Azonban a fentebb elmondott céljainkat csakis úgy tudjuk elérni, ha a szülők támogatják iskolánkat bizalmukkal s azzal, hogy gyermekeiket minél nagyobb számmal íratják be iskolánkba. Endrőd község pedig e cél érdekében tekintse iskolánkat kultúrintézménynek, amelyet megértő és szerető szívvel kell támogatnia erkölcsileg és anyagilag is. Szeresse, támogassa iskolánkat, hogy a nagy világégés és gazdasági leromlás után felfegyverezhessük a derék, magyar, alföldi népünket a kultúra, a tudás fegyvereivel. Legyen segítségünkre abban a nemes munkánkban, mellyel csonka hazánknak olyan Isten és hazaszerető, dolgos polgárokat akarunk nevelni, akik majdan visszaszerzik nekünk Nagy-Magyarországot!

Közreadta: Hegedűs Bence